Miért utáltam meg a "látható sminkeket"?

Nekem szerencsére mind a 4 nagyszülőm él és virul,de a nagyijaim teljességgel egymás ellentétei. Az egyik nagyim pici,dundi és remek szakács.A tipikus "tündérmese"-nagyi. :). A másik is alacsonyabb,de karcsú,jól öltözött,szépen sminkelt. Ez a nagymamám már egészen kicsi korom óta sminkelésre bíztatott... Eleinte örültem is neki,szépen mászkáltam a városban. Csak a szüleim mindig nagyon mérgesek voltak amikor megtudták. Emlékszem , talán amikor 3.os voltam karácsonyra kaptam 1 hatalmas sminkes koffert. Amikor apa takarított a szobánkban(falfestés volt és olyankor mindent ki kellett vinni)amikor hazaértünk a nyaralásról  megkérdeztem a barbimmal a kezemben hogy hová tűnt. Valószínűleg csak azért vettem észre hogy nincs meg ,mert az íróasztalom alatt volt(érsd:a barbi házam oldalán). Apukám kicsit megijedt hogy hogyan fogok reagálni,de végül megmondta. Én ,bevallom,még örültem is neki,mert már elég helyem volt egy másik babaágyhoz is. Ekkor úgy fogtam fel a dolgokat hogy a szüleim szomorúak ha én bordó rúzst használok.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tökéletes kémia idézetek:

"Lehet, hogy izmos testével és tökéletes arcvonásaival úgy fest, mint egy Abercrombie-modell, de a rendőrökön kívül más nemigen fogja fotózni."

"Először lenéz, majd körbe, meg mindenhova, csak rám nem. – Á, nem. Jól vagyok.
– Fenét vagy jól. Nézz rám!
Tétovázik. – Jól vagyok – mondja, és most a folyosó másik végére, a szekrényre mered. – Felejtsd el, amit mondtam!
– Ha nem nézel rám, esküszöm, itt vérzem el a folyosón, még vérátömlesztésre is szükségem lesz. Nézz már rám, a fenébe!
Még mindig nehezen veszi a levegőt, amikor felpillant. – Mi van? Ha azt akarod közölni, hogy uralkodnom kellene magamon, köszönöm, de tisztában vagyok vele.
– Tudom, hogy nem akartál bántani – mondom neki. – Vagy ha akartál, valószínűleg megérdemeltem. – Igyekszem felvidítani, nehogy itt kapjon idegösszeomlást a folyosó közepén. – Nem bűn hibázni, te is tudod. Mi értelme az illúzióknak, ha néha nem rombolnánk le őket?
– Ne próbálj megvigasztalni Alex! Gyűlöllek.
– Én is gyűlöllek. Így aztán légy kedves elállni az útból, különben a szegény gondnok egész délután nyalhatja a véremet. A rokonom, mellesleg."

"Alex karba teszi a kezét. – Tévedsz.
– Szerintem nem.
– Azt hiszed, te sosem tévedsz?
Úgy mondja. mintha egy ostoba szőke liba lennék, és ettől felmegy bennem a pumpa. – Persze, hogy nem hiszem azt – mondom. Emelek egy oktávot a hangomon, szinte csipogni kezdek, mint egy elsőbálozó. – Például a múlt héten is, vettem egy Bobbie Brown Sandwash Petal szájfényt, pedig a Pink Blossom sokkal jobban illett volna az arcszínemhez. Totális katasztrófa – mondom gúnyosan. Valószínűleg ezt a szintet várja tőlem. Kíváncsi vagyok, beveszi-e, vagy a hangszínemből rájön, hogy csak gúnyolódtam vele.
– Azt elhiszem.
– És te, te még sohasem tévedtél? – kérdezem.
– Dehogynem – feleli. – A múlt héten, amikor éppen bankot raboltunk odaát Walgreensben, azt mondtam a pénztárosnak, hogy adja oda az ötvendollárosokat a pénztárból. Én hülye! A húszdollárosokat kellett volna kérnem, mert azokból sokkal több volt, mint ötvenesből."

További szép napot!

Sakura