Smaragdzöld:
Hát én elmondani nem tudom,hogy mennyire vártam ezt a könyvet. Azt hittem,elszúrják,és lesz egy valag megmagyarázatlan kérdés,de nem! Mindent olyan ügyesen megoldottak,még a komornyik is érdekes karakter lett! Legszívesebben most rögtön elolvasnám újra ,de kölcsönadtam a barátnőimnek ,pár hét mire mind elolvassák,de túlélem :)A trilógia neve amúgy időtlen szerelem.
Idázetek:
"Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett:
-Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett."
"Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük."
"– A két sóvárogva várt mesebeli herceg ezen a reggelen kivételesen az istállóban hagyta a fehér paripáját, és metróval érkezett – szónokolta Xemerius kenetteljes hangon. – Amikor megpillantották őket, a két hercegnőnek felcsillant a szeme, és amikor az ifjonti hormontöltetek zavart puszik és bárgyú vigyorok formájában összetalálkoztak, az okos és végtelenül szép démonnak sajnos bele kellett hánynia egy papírkosárba."
"Anyának ugyanis azonnal feltűnt, hogy nem vagyok jól, amint beléptem az ajtón. Nem csoda, hiszen a sok bőgéstől úgy néztem ki, mint egy albínó nyuszi. Biztosan nem hitte volna el, amit Xemerius javasolt kifogás gyanánt, hogy tudniillik az Őrzők főhadiszállásáról hazafelé jövet hagymát kellett aprítanom a limuzinban."
"„-Még az árnyékok is elnémultak a falakon, amikor ők ketten egymásra néztek, mintha épp pukipárnára ültek volna-folytatta Xemerius, és otthagyta a csillárt, hogy kövessen minket.-Romantikus hegedűszó hangzott fel, majd egymás mellett kibotorkáltak a szobából, a lány a pisisárga blúzban és a fiú, akinek sürgősen fodrászhoz kellett mennie."
"– Építészmérnök – súgtam neki.
– …építészmérnök, az anyja pedig…
– Táplálkozási tanácsadó – egészítettem ki ismét.
– A kutyájuk pedig a Goldsmith College-ban tanult – toldotta meg Xemerius. – Nagyon tisztes család."
"– Rakott spárga! – lelkendeztem. – Hát nem csodálatos az élet? Annyi mindennek örülhet az ember. Nem igaz?
– Ha még egyszer kimondod, hogy csodálatos, belehányok az átkozott rakott spárgádba! – morogta Xemerius."
"– De szerelemből az ember olyasmire is képes, amit máskülönben soha nem tenne meg. – Gideon felemelte a kezét, mintha meg akarná simogatni az arcomat, aztán mégis leengedte. – A szerelmes szemében a másik egyszerre fontosabbá válik, mint saját maga. – Ha nem ismertem volna eléggé, azt gondoltam volna, hogy bármelyik pillanatban sírva fakadhat. – Áldozatot hoz…"
"– … meghaltál – fejezte be Xemerius a mondatot, amelyet Mr. George szégyenlősen félbehagyott. – Őszintén szólva, tényleg meglehetősen élettelennek tűntél. A fiú pedig teljesen magán kívül volt! Érfogóért ordított, és összevissza dadogott. És bőgött."
"– Hallottad már, hogy Gideon és én krav maga órákon vettünk részt? – Charlotte újabb lépést tett felém, én pedig ösztönösen hátráltam.
– Nem. És te tudtad, hogy most pontosan úgy bámulsz, mint az az őrült rágcsáló a Jégkorszakban?"
"– Maradjunk barátok! – Ez a mondat volt a legeslegutolsó csepp a pohárban.
– Biztosan mindannyiszor meghal egy tündér, amikor csak valaki kiejti a száján ezeket a szavakat – jegyeztem meg."
"– Miért settenkedsz az éjszaka közepén a folyosómon? Mi van nálad?
– Az meg mit jelentsen, hogy „a folyosódon"? Talán odakint a homlokzaton másszak fel a szobámba?"
"– Látja mit művelt? – fordult Mr. Marley vádlón Gideon felé. – Nem is tudom, most mit… a protokoll szerint… és ha most…
– Be ne pisiljen, Mr. Marley!"
"– Azt hittem, hogy egy patkány ijesztette meg – védekeztem, és sötét pillantást lövelltem Gideon felé. – És nem is tévedtem olyan nagyot."
"Az ördög egy mókus-mondta Leslie"
"– …A filmekben mindig olyan idegesítőek azok a mesterséges félreértések, amelyek a boldog végkifejlet előtt még egyszer utoljára feszült helyzetet teremtenek, és amelyeket egy kis beszélgetéssel tulajdonképpen könnyedén meg lehetne oldani.
– Pontosan! Amikor te mindig felkiáltasz, hogy „mondd már meg neki, te ostoba tehén!”.
"– Én majd tartom a frontot – ígérte Xemerius. – Ha valaki jön, és el akarja lopni ezt az izét, kegyetlenül… öhm… leköpöm."
"Kinyitottam az iskolatáskámat, és elővettem a szemüvegtokot, amelybe Leslie a japán konyhakést rejtette arra az esetre, ha időutazásaim során megtámadnának, és hirtelen fegyverre volna szükségem. Nagyapám hatalmas szemeket meresztett, amikor kinyitottam a tokot.
-Mielőtt megkérdeznéd… ez nem tartozik a diákok iskolai felszereléséhez 2011-ben- mondtam."
"– Hol vagy?
– Hát itt. A folyosón állok. Mögöttem éppen az anyukád jön fel a testvéreiddel a lépcsőn. Mögöttük pedig a nagy-nagynénikéd tipeg. Na, most megelőztek, attól tartok, bármelyik pillanatban bekopoghatnak hozzád…
Caroline nem vette magának a fáradtságot. Teketóriázás nélkül feltépte az ajtót, ás boldogan bekiabált: – Csokis süti mindenkinek! – Aztán hátrafordult a többiekhez. – Látjátok? Nem is smárolnak!"
További szép napot!
Sakura
