Egyedüli negatívumként azt tudnám felhozni hogy Arnold személyisége,nekem túl negatív,én szerettem a karaktert. Meg talán a szerelmi történetük erősen el van túlozva,mintha 2 évig mindenki csak azzal foglalkozott volna... De jó kis könyv ez,szerettem a sorozatot,és az írónő humorát :)
Idézetek:
"-Cortez úgy gondolta, hogy khm… – vakarta meg apu a nyakát –, hogy ha már mindketten Párizsban vagytok, és khm… ő dolgozik, te pedig tanulsz, akkor a megoldás… hogy khm.. akár lakhatnátok együtt – motyogta apu."
"-Drágám, ideadnád a francia szótáradat?-kiáltotta nekem, mire Cortez a fejét fogva röhögött, én pedig széles vigyorral kiszedtem a táskámból a szótárt.
-Mézes puszedlim, már megint otthon felejtetted?-nyújtottam felé.
-Igen, örök hála kis gombóckám!-vette el.
-Menjetek már a fenébe! – kiabálta Zsolti lángvörös fejjel.
-Cicuska, ne idegeskedj! – nézett rá Robi „kedvesen”."
"– Chuck Norris minden tételre tudja a választ! – mondta Zsolti büszkén.
– És az lenne a legjobb, ha te is – sóhajtotta Kinga."
"– Cortez, téged eladlak – fordult Kinga felénk, mire Cortez kérdőn nézett rá.
– Mi van?
– Kitaláltam, hogy profitálhatnánk a bolhapiacból. Egy Cortez-ölelés ötven Szent-Johanna pénz."
"Nézd, ha nekem valaki azt mondja, „meghalok érted”, én erre azt felelem, hogy rendben, lássuk!"
"– Mi van? – nézett fel Cortez a gépemből.
– Arnold gyertyafényben olvas. Szerintem szomorú – fogtam le a telefonom, hogy Párizsban ne hallják, amit mondok. :)
– Mondd meg neki, hogy térjen át a 21. századba, és kapcsolja fel a villanyt. Az majd feldobja – tanácsolta,"
"– Emó, amikor azt mondtam, hogy jobban szeretlek, mint az Issues albumot, az nem romantikus. De igaz – magyarázta, Virág pedig boldogan vigyorgott. Ez azért Ricsi nyelvén és Ricsi világában egy őrületesen nagy vallomás, Virág pedig pontosan tudja ezt."
"-Hé – néztem Cortezre. – Tudod, mi lenne nagyon romantikus? – rántottam meg a táskám a vállamon.
-Nem, de biztos elmondod.
-Ha hoznád a táskám.
-Mi? – kérdezte furán.
-Jó, megszakadok – egyszerűsítettem le a kérésemet, mindenki számára érthetően."
"Úgy tűnik, nyomorult, sótlan, unalmas életed hátralévő részében ott áll majd a hátad mögött, hogy némán támogasson mindenben, időnként debilen nyomkodva a zenelejátszóját."
"– Virágék már ott vannak – hunyorogtam a távolba nézve.
– Honnan tudod? – kérdezte Cortez furcsán, mert nem nagyon lehetett átlátni a tömegen.
– Hát… – mosolyodtam el. – Mondj még egy végzőst, akinél Spongyabob lufi lehet…"
"– Fiam! Ülj fel! – állt meg Andris előtt, aki kinyújtotta a kezét, afféle „segítsünk" stílusban, mire Jacques és én is ott teremtünk, és felültettük. – Nézz rám értelmesen! – kérte Madáy, majd hirtelen eszébe jutott, hogy kivel beszél, és azonnal korrigált. – Inkább csak nézz rám!"
"– Engem a múltkor homlesznek néztek a Széna térnél- jutott Ricsi eszébe a sérelem, amit elszenvedett. A pláza előtt várta Virágot, és leült a lépcsőre, miközben félig feltette a kapucniját.
– Csodálkozol?- kerekedett el Kinga szeme. – Mondtam már, egyszerűen undorító a raszta hajad. Pfuj. Nézni is rossz- borzongott meg.
– Menjmár. Tényleg csövesnek néztek?- vihogott Zsolti jóízűen.
– Ja. De nem gáz. Amúgy meg megdobtak egy százassal."
"Dave igyekezett felénk, és már messziről látszott rajta, hogy valaminek nagyon örül.
– Jó reggelt!- köszönt nekünk kissé hivatalosan, majd adott Kingának egy puszit, és előhúzott a szövetkabátja belső zsebéből egy borítékot.
– Te fizetsz neki, hogy járjon veled?- kérdezte Ricsi."
"Cortez annyira nem lepődött meg a dolgon, csak annyit jegyzett meg, hogy ha „Neményi” Ricsi és Zsolti szövegét fogja használni, akkor maximum odamegy a lányhoz, és közli, hogy „lefejellek, muhahaha"
"-Ti, rockerek, mióta ismeritek egymást? – nézett Andrisékra, akik egymást lökdösve próbáltak elférni a nyugágyon, amit mindketten kinéztek maguknak.
-Amióta ez a barom állat a mellettem lévő szekrényt kapta – lökte oldalba Andris Robit.
-Kilencedikben? – kérdezte Gábor.
-A fenét. Oviba' – válaszolta."
"– Nagy Zsolt, az agyamra mész! Zsidákot láttam az előbb?
– Igen. Bejött utolsó órára – közölte Kinga.
– Hogy van? – kérdezte az ig.helyettes.
– Szarul – felelte Ricsi.
– Parancsolsz, Pósa? – szisszent fel Máday elkerekedett szemmel.
– Úgy értem, igazgatóhelyettes asszony, Gábor ma úgy érzi magát, mint egy darab fekália – „javította ki” a mondandóját."
"Brutális késéssel estünk be a tornaterem épületébe, ahol az ünnepség zajlott. Az ideiglenesen felállított színpadon Kinga, sapka alá rejtve a haját, éppen a 12 pontot olvasta fel.
– Ötödik – kiáltotta erélyesen, aztán odapillantott felénk, miközben mi megpróbáltunk észrevétlenül felsunnyogni a lelátóra. – Nem késünk az ünnepségről, hééé! – ordított ránk.
– Khm. Kinga! – szólt bele Kardos az előadásba, aki a színpad mellett felügyelte a rendezvényt. – Ilyen pont nincs.
– De késtek! – hőbörgött, a tanár meg próbálta rávenni, hogy folytassa az előadást. A diákok persze elvesztették a fonalat (meg a pontokat), és az érkezésünkre köszöngetni, röhögni, integetni és lármázni kezdtek. – Fogjátok már be a pofátokat! – üvöltötte Kinga a lelátókon nyüzsgő tanulóknak.
– Kingaaa! – förmedt rá Kardos a döbbenettől elhűlve.
Kinga kihúzta magát, és megpöckölte a mikrofont, az így keletkezett recsegő, sípoló hangtól pedig a diákok ösztönösen összerázódtak, a fél sulit meg kirázta a hideg.
– Tehát. 5. Nemzeti őrsereg – folytatta a felolvasást, mi, négyen meg leültünk a harmadik sorba, és megpróbáltunk „némák maradni”. Nem volt könnyű."
"– Víí,de szép a Citadella.
– Igen, főleg, hogy a Várat nézed – közölte Kinga unottan."
"-Csak azt akartam kérdezni, hogy haladsz, mert én sehogy. Ezeknek még füzetük sincs – panaszoltam.
-Igen? Hát, gratulálok, ha ennyi a problémád. Renáta, ezért zavarsz? Ricsiről és Zsoltiról van szó. Adj nekik lapot és egy-egy Kinder tojást, attól elhallgatnak.
-Minden rendben nálad? – kérdeztem, mert a háttérből furcsa hangokat hallottam.
-Ó, hogyne, minden pompás. Virág azt sem érti, amit kérdezek, és idegtépően lassan ír, mert minden átkozott o betűbe békejelet rajzol, Andris pedig megette a radíromat, szétrámolta a polcomat és a nyakába aggatta a díjaimat. Most pedig Virágot üti a párnámmal! – szemléltette a szobájában zajló eseményeket. – Andris, én komolyan leütlek! Fejezd már be! – üvöltötte. – Uramisten – motyogta halk, döbbent hangon.
-Mi az? – riadtam meg.
-Ez rágyújtott a szobámban! Renáta, most leraklak, mert kiverem Andris felső fogsorát – közölte és kinyomott."
"-Milyen színű a fogkeféd?
-Mi?
-A fogkeféd. Mert az enyém rózsaszín. Mert lányos – hadartam – Persze állandóan cserélem, de mindig rózsaszínt veszek.
-Örülök, hogy ezt megbeszéltük.
-Csak hogy majd ne keverjük össze. Amikor lakótársak leszünk. Vagy mik… – hebegtem.
-Reni biztosíthatlak róla, hogy nem rózsaszín a fogkefém. – nevette el magát.
-Gondoltam. Fiús színű? Kék? – érdeklődtem.
-Mi van veled? – sóhajtotta."
"Tölcsért formáltam a kezemből, és tátogni kezdtem. Kardos fel sem nézett a naplóból, úgy szólt rám.
-Reni a felelés alatt megfordul a székével.
Ó, jaj. Feltápászkodtam, megfordítottam a székem és hirtelen szemben találtam magam Cortezzel.
-Szia – suttogtam mosolyogva.
-Szia – mosolygott rám, amitől azonnal felébredtek a későn kelő lepkék a gyomromban.
-Reni a felelés alatt megfordul az ablak felé – helyesbített Kardos.
Nos, bámulhattam a zord Januári időt. Illetve… az udvaron Katáéknak volt tesiórájuk. Korponay biztos úgy érezte, hogy a mínusz ezer fok inspiráló a bemelegítéshez, így indiánszökkenésben rohangáltak a félig megfagyott tizedikesek. Kata talpig feketében (textilfestékkel átfestette a Szent Johanná-s egyenmelegítőt), sapkában és kesztyűben ugrándozott, majd felnézve az épületre meglátott, és mosolyogva intett. Ösztönösen visszaintegettem.
-Reni a felelés végéig padra lehajtott fejjel alszik – förmedt rám Kardos.
-Bocsánat – sziszegtem, aztán két karomat a padra téve ráhajtottam a homlokom."
"– Nézd – kezdte Dave, Virág öccse pedig az ujját szopva pislogott. – Tudom, hogy érdekes a MacBook, de te mégis, hogy éreznéd magad, ha átmennék hozzád és összevissza nyomkodnám a játékaidat? Ugye? Látod. Nekem is pontosan így esett, hogy tenyérrel ütötted. Bizony. Én tényleg szeretnék jóban lenni veled, de vannak szabályok. "
"-Itt is vagyok-lépett be a terembe Andris,mire először mindannyian meredten bámultunk,végül kitört belőlünk a röhögés.
Andris személye már önmagában sokszor megnevettet minket,azonban ma túltett a szokásos hülyeségein is.Ugyanis a Szent Johanná-s zakóján kívül ünneplő szoknyát is viselt(Virág nagyon sunnyogott,úgyhogy tutira tőle kapta kölcsön),bakanccsal.Ha pedig az,hogy diáklánynak öltözött,még nem lenne elég,egy hosszú,göndör parókát is feltett.
-Bernáth András,mire véljem ezt?-hüledezett az ofő.
-Jöttem a fotózásra-szökkent oda hozzánk,majd lányos mozdulattal átdobta a műtincseit a válla felett.
-Így nem lehetsz a fényképen!-akadt ki Haller teljesen.Szegény,tényleg elhitte,hogy rendben lezajlik a mai nap.Hát,nem ismer minket?:)
-Ez diszkrimináció!-kérte ki magának Andris.A szót Kingától tanulta.
-Andris,öltözz át!-hebegte Haller égővörös fejjel.A sokat látott fotós közömbösen nézett ránk.
-De,tanár úr,én így érzem jól magam!Ez vagyok én!Bernáth Andrea-magyarázta és kész.Olyan röhögés tört ki,hogy zengett tőlünk a tesiterem."
"Márciusi szám, központi témának ’48. Kinga majdhogynem azt követelte tőlem, hogy készítsek képet Petőfiről.
– Jó, majd ráírok Facebookon, hogy mikor „talizzunk” – ingattam a fejem döbbenten."
"Zsoltin szakadtam a nevetéstől, aki azt mesélte, hogy a szóbelin Barka tanárnőnek olyanokat válaszolt, hogy „ez egy roppant cseles kérdés”, mire a tanárnő azt dünnyögte, hogy „ebben semmi csel nincs”, Zsolti meg azt mondta, hogy „dehogynem, furfangos kis tétel ez…”, és kábé így telt a töri szóbelije, Ricsi kémiája meg tiszta tippelés volt, leginkább visszakérdezett, hogy „gáz halmazállapot? Akarom mondani folyékony, ugye?”
"Máday beszállt a mentőautó hátuljába, mire Andris kinyújtotta a kezét. Az igazgatóhelyettes ösztönösen megmarkolta.
-Ne engedje, hogy kivegyék az agyam -kérte Andris a lekötözött hordágyról. Máday idegesen megvakarta a homlokát.
-Ne aggódj, fiam, neked olyanod nincs -mondta, majd becsukták az ajtót. Az utolsó kép amit láttunk, hogy Máday fogja Andris kezét."
"– Nemááár. Szeptemberben leléptek Párizsba? – ámult Zsolti. – Én mindjárt besza… – kezdte.
– Nagy Zsolt, pontosan mit csinálsz mindjárt? – kérdezte Máday, az ajtón kilépve.
– Mindjárt besza…mbázok a suliba – improvizált.
– Kezdheted is – utasította. Zsolti állta a szavát, és idétlenül táncikálva „felszambázott” a lépcsőn, majd Máday mellé érve az ig. helyettes felé nyújtotta a kezét. – Hola, chica! – vigyorgott rá.
– Nagy Zsolt, befelé! – üvöltötte el magát Máday."
"Viszont – tette fel a kezét „még nem végeztem” mozdulattal – elképesztően jó barátok. Ez egyébként az egész osztályunkra jellemző, például szinte soha nem veszekedtünk, irigykedtünk vagy kétszínűsködtünk, sőt, amink volt, azt szívesen bedobtuk a közösbe. Házik, uzsonna, Edina – sorolta"
"– Tetoválás? TETOVÁLÁS??? – szörnyülködött Máday.
– Fogalmam sincs, hogy miről beszél. – nézett rá Ricsi, mi pedig lehajtott fejjel, a cipőnk orrát tanulmányozva hallgattuk a jelenetet.
– Tele van veled a közösségi oldal!
– Ez hízelgő – biccentett Ricsi.
– Ne szórakozz velem! Mutasd a vádlidat!
– Na, de igazgatóhelyettes asszony! – tátotta el a száját Ricsi. – Csak nem arra kér, hogy nyilvánosan paráználkodjak?"
További szép napot!
Sakura
!