2012. augusztus 31., péntek

Ami a könyvből kimaradt


Mediátor 6, ami a könyvből kimaradt
by Lorane

- Szóval bemutatod? – szegezte nekem a kérdést Cee Cee ebédszünetben.
  - Kit? – igyekeztem úgy tenni, mint akinek fogalma sincs, miről van szó.
  - Hát Jesse-t!
  Mediátortársaimon: Dominic atyán és veszélyesen ragaszkodó évfolyamtársamon, Paul Slateren kívül Cee Cee az egyetlen, aki tudja az igazat arról, kicsoda - pontosabban micsoda - Jesse. Nem mintha elmondtam volna neki: mert igaz, hogy ő a legjobb barátnőm, mióta 10 hónapja a kaliforniai Carmelbe költöztem – hogy anyám együtt élhessen második nagy szerelmével, újdonsült mostohaapámmal és annak három fiával – de leendő újságíróként Cee Cee elvet mindent, ami tudományosan megalapozatlan, így a természetfeletti erők és a szellemek létezését is. Legalábbis így volt egy hónappal ezelőttig, amikor szemtanúja volt – több tucat bulizó iskolatársammal együtt – ahogy Jesse péppé veri Pault. Pontosabban ők azt látták, hogy Paul átrepül a fél szobán, aztán fölkelve a levegőben csapkod, majd megpróbálja belefojtani magát a vadiúj jakuzzinkba, miközben én Jessenek kiabálok, és próbálom rávenni, hogy engedje el. Sajnos másoknak is feltűnt, hogy olyasvalakihez beszélek, aki nincs ott.
  - Suze, megígérted! – csak ne figyelmeztetne rá folyton.
  Tulajdonképpen örültem, hogy Cee Cee rájött a titkomra – tudniillik, hogy látom a kísérteteket, és az egyikbe történetesen azóta szerelmes vagyok, hogy találkoztam vele a szobámban. Végre mással is megoszthatom a problémáim egy hatvan éves papon és egy pszichopata kamaszon kívül, aki ki akart nyírni. De azok után, hogy 14 évig – két éves korom óta, amikor az első szellembe belebotlottam a lépcsőfordulón – olyan gondosan titkoltam a képességeimet, nehéz beszélni róla egy… kívülállónak. Cee Cee pedig mindent tudni, akar, folyton kérdezősködik, és találkozni szeretne Jessevel is – amit én egy őrült pillanatomban, hogy leállítsam végre a faggatózását, megígértem neki.
  - Nézd, tudod, hogy nekem sem volna szabad találkoz-nom vele. Ha Dom atya megtudná, hogy…
  - Mégis találkozol vele. És az atyának nem kell meg-tudnia semmit.
  - Hisz nem is látnád, és nem is hallanád, mit mond! - Próbáltam érveket keresni, de Cee Cee nem az, akit csak úgy le lehet rázni.
  - Majd közvetítesz.
  Fogalmam sincs, hogy hagyhattam rábeszélni magam. Az egésznek semmi értelme! A legtöbb, amit a barátnőm érzékelhetne a barátomból, az egy-egy lebegő tárgy, amit fölemel – többek közt ez a probléma teszi olyan bonyolulttá a kapcsolatunkat Jesse-vel.
  Bradnak, velem egykorú mostohatestvéremnek –akit én csak Bambának hívok - azt mondtuk, Cee Cee tanulni jönne át hozzánk. Mióta a bátyja, Jake – alias Szundi- egyetemre ment, ő fuvaroz engem és Dokit a suliba meg vissza. Morgott egyet, mert utál nekem szívességet tenni azóta, hogy „hazavágtam a partiját”, de végül is betessékelte Cee Cee-t is a kocsiba.
  - Biztos vagy benne? – tettem egy utolsó kísérletet, miközben kinyitottam a szobám ajtaját Cee Cee előtt, akinek sürgető pillantása azonban egyértelmű választ adott.
  Mikor beléptünk, a kísértet az ablakpárkányon ült, és olvasott, de amint meglátta, hogy nem vagyok egyedül, dematerializálódott. Jesse, Dominic atya, az igazgatóm tanácsára egy hónappal ezelőtt átköltözött az iskolánk, a Junipero Serra Missziós Iskola rendházába. Az idős pap sosem nézte jó szemmel, hogy egy magamfajta kamaszlány egy 150 éve halott ifjú spanyol földesúrral osztja meg a szobáját. És a köztünk kialakuló, valljuk be, tényleg nem egészen kóser kapcsolatot látva azt javasolta, mindkettőnk érdekében jobb lenne, ha nem találkoznánk többé kettesben. Mivel a rendház környékén és a suliban az atya rajtakaphat minket, Jesse időnként titokban ellóg, és meglátogat a szobámban.
  - Ne, Jesse, gyere vissza!
  Újra megjelent, és kérdőn Cee Cee-re, majd rám nézett.
  - Semmi baj, tud rólad.
  Egy lépéssel közelebb jött.
  - Querrida, - jóleső borzongás futott végig a hátamon erre a szóra. – Hogy érted azt, hogy tud rólam?
  Elpirultam, mert rájöttem, hogy valójában azt kérdezi: mit tud róla a barátnőm. A megfelelő válaszon törtem a fejem, mikor Cee Cee hirtelen megszólalt mellettem:
  - Heló, Cee Cee Webb vagyok, örülök, hogy végre találkozunk - és kinyújtotta a jobb kezét.
  Én éppúgy ledöbbentem, mint Jesse.
  - Ő lát engem, Susannah?
  - Ne-em – mondtam, halvány bizonytalansággal a han-gomban, és rábámultam Cee Cee-re.
  - Valami rosszat csináltam? – kérdezte ijedten – Jesse-nek köszöntem, nem? Azt hittem, itt áll előtted. Vagy a kézfogás a 19. században rosszat jelentett?
  Meglepett, hogy ez a lány menyire feltalálta magát ebben a bizarr szituációban. Ő, aki nemrég még a legkevésbé sem hitt a kísértetekben, most itt áll szemben eggyel, és még az udvariassági szabályokat is betartva vaktában kezet nyújt a levegőnek, mintha mi sem volna természetesebb.
  - Dehogy, izé, minden rendben – feleltem, mire a zavarból magamhoz tértem. – Jesse, ő itt a barátnőm, Cee Cee. Szeretett volna…ööö...találkozni veled.
  Fekete szemei még mindig kicsit gyanakvóan csillogtak.
  - Nem, nem lát, és nem is hall téged, csak….
  - Gondoltam, Suze közvetíthet – Cee Cee határozottsága megint megmentett.
  Jesse elmosolyodott.
  - Rendben, querrida. Mond meg a hölgynek, hogy én is üdvözlöm őt.
  - Üdvözöl – mondtam, és végre sikerült ismét magabiztosságom vinnem a szavaimba.
  - Na és mit mesélt rólam Susannah?
  Megint elpirultam.
  Jesse ugyanazzal az incselkedő arckifejezéssel nézett rám, amit az első találkozásunkkor láttam rajta.
  Átadtam az üzenetet, abban reménykedve, hogy a legjobb barátnőm nem fog kiszolgáltatni.
  Szerencsére Cee Cee tényleg nem kezdett bele az érzelmeim részletezésébe.

2012. augusztus 30., csütörtök

Facebook a régmúltban

Forrás

-Ádám és Éva részt vett a következő eseményen:Bűnbeesés

-Mózes megosztott egy hivatkozást:Tízparancsolat

-Noé frissítette az állapotát:Nagy az Isten állatkertje

-Jézus,Péter,András,Jakab és további 9 személy részt vett a következő eseményen:Vacsora

-Jézus meg lett jelölve a következő albumban:Leonardo Da Vinci :Festményeim

-7 vezér kedveli:Google Earth

-VIII.Henrik kapcsolati állapota:Bonyolult

______________________________________________________________________________

Idézet:Kristin Cashore:Zsarát

Zsarát hegedűje felsírt.Sírt a halottakért,és sírt az élőkért,akkik itt maradnak,hogy búcsút intsenek a távozóknak.


2012. augusztus 29., szerda

Árnyékvilág

Ma nem voltam sehol és nem is csináltam semmit.

Mostanában nagyon szeretem a romantikusabb könyveket ,bár ezt be nem vallanám senkinek. :)
Nemrég olvastam Spirit Bliss árnyékvilágát ami egy klasszikus love story .Egy híres színészfiú beleszeret egy festőlányba,de a féltékeny rajongók megkeserítik az életüket. Vannak ugyan benne olyan részek mint például egy két undorító szexjelenet,de ezeket újraolvasásnál mindig átugrom. Mostanában kezdenek tetszeni a csókjelenetek ,de a többivel egyszerűen még nem tudok mit kezdeni. Szerintem későn érő típus vagyok. Na végülis mindegy. Bár szerintem a kortársaim megköveznének ha megtudnák hogy még mindig nézek egy -két barbi animációs filmet. A 3 muskétás a kedvencem. :). Na meg igazi bőgőmasina vagyok ,még a L'ecsó -n is meghatódtam. Ja,és képes vagyok örömömben bőgni. Na de ennyit rólam,jöjjenek az idézetek. :)

Spirit Bliss Árnyékvilág:

"Szia, emlékszel rám? Tudod, körbe vagyok véve egy csomó emberrel, aki istenként imád, de én nem akarok isten lenni, csak egy átlagos srác. Lennél a barátom?"

"Meg fogsz dögleni, ribanc! – jött az eltorzított női hang. Egy 
pillanatra megremegett a kezem, aztán elöntött a düh. 
– Egyszer biztosan, de remélem, te előbb! – szóltam vissza, aztán 
megnyomtam a hívásmegszakító gombot"


További szép napot!
Sakura


2012. augusztus 28., kedd

Mediátor idézetek

A sorozat egy lányról szól,aki látja a szellemeket és az a feladata hogy segítsen nekik a másvilágra menni,ám a módszerei néha törvénybe ütöznek vagy nem nézik őket jó szemmel.Egy jóképű kísértettel lakik egy szobában aki 150 éve halott.Jessenek hívják.

Első kötet:

"Tartozom egy vallomással. Egy csomószor jobban érzem magam a halottak között, mint a kortársaimmal. A tizenhatévesek néha igazán ijesztőek."

"Olyan helyekre is betörtem már, amit riasztó védett – aminek általában egy kényelmetlen utazás lett az eredménye egy rendőrautó hátsó ülésén. A Junipero Serra biztonsági rendszere azonban hagyott némi kívánnivalót maga után. Itt a legegyszerűbb módszert alkalmazták: bezártak ajtót-ablakot, a többit meg Istenre bízták."

"Gondolom, nem helyes arról fantáziálni, hogy egy karateütéssel leterítek egy nővért"

Itt egy szellemhez beszél:
Léptem egyet feléje. – Ha kezet mersz emelni a testvéremre, úgy váglak vissza a sírba, ahonnan kimásztál, hogy csak úgy nyekkensz!
De Heather csak vihogott tovább. Nem úgy Ernestine nővér, aki, mint később kiderült, azt hitte, hozzá beszélek. Olyan hirtelen engedte el Davidet, mintha tüzet fogott volna a keze.
– Mit mondtál?!
Az arca lassan de biztosan vált lilává.

"-Ne törődj a madarakkal. Az a lényeg, hogy neked nincs semmi bajod. Amint kikerülök a kórházból, Suzannah, szépen leülünk, és jó alaposan megbeszéljük a rendes mediációs módszereket. Egyszerűen nem értem ezt a furcsa szokásodat, hogy csak úgy odasétálsz szerencsétlen lelkekhez, és jól behúzol nekik egyet."

Második kötet:
"Jesse savanyú pillantást vetett rám. A modernkor vívmányai közül a telefon az, ami egyáltalán nem nyűgözi le. Meg a tévé. Madonnával bezzeg nincs semmi baja."

Itt Jesse és Susannah bszélgetnek:
"-Na? Te és Tad? Vége? – kérdezte. És még csak bocsánatot sem kért, mert hallgatózott!
Rábámultam.
– Egyáltalán nem tartozik rád – válaszoltam mereven – de azért elárulom, hogy Tad valóban San Franciscóba költözik.
Még arra sem vette a fáradságot, hogy legalább ne előttem vigyorogjon."

"Mert az igaz, hogy kísérteteket már szúrtam mellbe, nem is egyszer – csákánnyal, henteskéssel, sátorpóznával, mikor mi akadt az ember kezébe."

"Különben is, miben reménykedtem? Tudtam, hogy úgysem fog menni. Végül is én mediátor vagyok. Az apja vámpír. A nagybátyja gyilkos. És ha összeházasodunk? Most képzeld el, milyen gyerekeink lennének!
Gyagyásak. Tisztára gyagyásak.
Pont olyanok, mint Tad."

Harmadik kötet:
"Durcás voltam, amiért Jesse félbeszakította meghitt beszélgetésünket. Arra azonban nem volt semmi oka, hogy odajöjjön mögém, miközben a tűz körül ülő társaság felé igyekeztünk, és a fülembe súgja:
– Légy szíves, viselkedj!
– Mindig azt teszem – sziszegtem vissza bosszúsan.
És tudjátok, mit csinált? Nevetett."

"Pedig ez lett volna a kettes számú tervem. Ha a zsaruk nem harapnak rá a névtelen telefonra, Michaellal folytatnék egy kis meghitt társalgást. Vagy kiverném belőle a vallomást. Majd a helyzet eldönti, melyik módszer a jobb."

"Átvillant az agyamon, ne toljak-e ki velük, de az az igazság, hogy egy kicsit sajnáltam őket. Mert ha egyszer csak előkerülne egy igazán dögös kísértet, és elcsaklizná tőlem Jesset, én is zabos lennék. De még milyen zabos lennék! Függetlenül attól, hogy Jesse sosem volt az enyém."

"– Hozok egy kólát – mondta, és fölállt az ágyról. Óvatosan, nehogy meglökje a matracot, mert a nővér már kétszer figyelmeztette. Mintha nem nyomtak volna belém elég fájdalomcsillapítót! Azt se éreztem volna meg, ha egy páncélszekrényt ejtenek rám."

"Ezt irtó izginek találtam. Még sosem verekedett össze miattam két pasi. Igaz, hogy az egyikük a mostohabátyám, aki kábé olyan izgató, mint Max, a család kutyája, és ez elvesz a dolog értékéből. És Michael se igazi ász, ha arra gondolok, hogy minden bizonnyal gyilkos. Édes jó Istenem, miért pont két ilyen balfék verekszik össze miattam? Miért nem inkább Matt Damon és Ben Affleck? Az volna igazán izgalmas!"

Negyedik kötet:
"Még valamit a mediátorokról. Nehéz megölni bennünket. Ezt komolyan mondom. El se hinnétek, hányszor ütöttek le, vonszoltak, vertek, tapostak, rugdostak, haraptak, karmoltak meg, ütöttek fejbe, nyomtak a víz alá, lőttek rám, s dobtak le különféle magasságokból."

"Marián látszott, hogy még sosem törték be az orrát, mert ahelyett, hogy hátrahajtotta volna a fejét, hogy a vérzés elálljon, gusztustalanul prüszkölt. Micsoda amatőr!"

"Hatvanas éveihez mérten jóképű férfinak lehetett mondani, és biztos voltam benne, hogy az apácáknak meg a missziós gyülekezet nőtagjainak a fele szerelmes bele, amit ő valószínűleg észre sem vesz."

"– Ha ismerted volna Jesset, tudnád, hogy nem gyilkos. Maria de Silva viszont…
– Pedig olyan kedves volt. Úgy értem, szép, meg minden…
Elképesztő, milyenek a férfiak! Még ha csak nyolc évesek is.”

"Egy pillanatig arra gondoltam, hogy megmondom az igazat: „Ó, semmi különöset, csak exorcizálom a lelkemet, hogy megkereshessem a purgatóriumban azt a fickót, aki pár nappal ezelőtt még a szobámban lakott.” Kicsit meghökkentő program lett volna. Annál biztos meghökkentőbb, mint az, hogy „hajat kell mosnom”.



"Nem hittem a fülemnek: az atya komolyan föltételezte rólam, hogy a szexepilem segítségével akarom visszacsábítani Jesset? Ha-ha! Megfeledkezett két pofonegyszerű dologról: 1) nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán van szexepilem, 2) ha van is, Jesse biztos nem vette észre.
Mégsem állhattam meg mosoly nélkül. Dom atya a „szexuális” szót használta! Velem kapcsolatban! Szuper!"

Ötödik kötet:Itt feltűnik egy másik mediátor:Paul  
"Még mindig a fülemben csengett a nevetése. Nevetett és nevetett… egészen addig, amíg Jesse be nem húzott neki egyet."

"Dominic atya, a Junipero Serra Missziós Iskola nevelési igazgatója türelmes arccal ült karosszékében. Kénytelen voltam magamban megállapítani, hogy egyre jobban néz ki. Közel a hatvanöthöz úgy fest, mint egy ősz hajú, szemüveges Adonisz."

"-… Egy kicsit bonyolult.
Bonyolult? A mi kapcsolatunknál a Kritikai elméletek Platóntól napjainkig sem lehet sokkal bonyolultabb."

"Összehúzott szemmel néztem a másik mostohabátyám, Brad irányába. (Én már első
találkozásunkkor elneveztem Bambának, mert süt róla az ostobaság.) A kosárpalánknak támaszkodott, és nagyon igyekezett ellenállhatatlannak mutatkozni, ami nem könnyű annak, akinek jóval 100 alatt van az IQ-ja."

"- Azt tudniillik, hogy szemérmetlenül kihasználod a jóhiszeműségét, és igazából egy pszichopata vagy.
– Pszichopata? Én? -Paul szemmel láthatóan mulatott ezen a megállapításon, ami csak azt bizonyította, hogy pontosan az, aminek mondtam. – Örömmel hallom. Már sok mindennek neveztek, de pszichopatának soha.
– Nem bóknak szántam – mutattam rá.
– Tudom. Éppen emiatt tetszik. Fantasztikus csaj vagy, tudod-e?
– Mindegy! – legyintettem ingerülten: ezt a srácot még megsérteni se lehet!”



"Craig enyhén szólva kiakadt, amikor meglátta Jesset, aki életének utolsó éve, azaz 1850 divatjának megfelelően volt öltözve: fekete bőrcsizma, szoros fekete nadrág és nyitott nyakú, bő ujjú, fehér ing, Annyira, hogy le kellett ülnie az ágyamra. 
– Maga… kalóz? 
Jesse, velem ellentétben, nem találta mulatságosnak a kérdést. 
– Nem – morogta"

És végül a hatodik: Itt az idézetek nem mondanak semmit mivel a cselekmény nagyon pörgős

További szép napot!
Sakura



Sims és Kirstin Gier

A nyár utolsó pár napját ki kell élvezni. :) .Én például ma egész nap Sims3-aztam .Sikerült létrehoznom egy vámpírlányt akinek egy titkos kód miatt nem csökkennnek a szügségletei ,Olivia Farrel -nek hívják, és a szakmája:Bébicsősz. Most jutottam el a 4 es szintre,most már gyerekekre is vigyázhatok,nem csak pelenkásokra:).Végre sikerült pasit szereznem neki,de Sekemoto (a pasi)aznap este meghalt. És ráadásul a simem lakásán. Már túl van a gyászon és másodállásként éjszaka egy szexi ruhában mixerkedik egy bárban. Jó kis kettős élet! :). Már a harmadik napja játszom vele.  Egyenlőre nincs más családom,mert egy hiba miatt újra kellett telepíteni,ők meg tölődtek.
_________________________________________________________________________________
A könyv egy trilógia része. A Rubinvörös,a Zafírkék és Smaragdzöld. Ez utóbbi nem jelent még meg magyarul.Legalábbis én még nem láttam.Az időutazási génnel rendelkező emberek képesek ugrani az időben. Sokáig mindenki azt hitte hogy Charlotte örökölte a gént,de azután kiderült hogy Gwendolyn.
Idézetek: Kirstin Gier:Rubinvörös:

"– … Tudod, azt hittem, Charlotte úgymond a saját történelmi filmjeit éli meg. Mr. Darcyval táncol az egyik bálon. Beleszeret egy szexi Hegylakóba. Megmondja Boleyn Annának, hogy semmi esetre se menjen hozzá VIII. Henrikhez. Meg ilyesmi."

"– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam. 
– A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít. 
Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?"

"Rákóczy csalódottnak tűnt. Talán mégis jobb lett volna, ha hazudok neki. 
Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára. A kurucok a legboldogabb emberek Európában. 
Ez valószínűleg jobban tetszett volna neki."

"A tavalyi, Cynthia-féle kosztümös buli jutott eszembe. Mivel nem volt jobb ötletem, buszmegállónak öltöztem, és mire végéhez közeledett az este, legszívesebben mindenkit leütöttem volna a táblámmal, mert folyton a menetrendről faggattak."

"Elragadtatva fordultam körbe még egyszer a tükör előtt, de gyönyörködésemnek nyomban vége szakadt, amikor Madame Rossini ismét mögém lépett, és feltette a fejemre a kalapot. Hatalmas volt és rémségesen ronda, szalmából készült, és tollak meg kék szalagok díszítették, és szerintem az egész külsőmet egy pillanat alatt tönkretette. 
(…) 
Az első gondolat, ami végigcikázott az agyamon, amikor Gideon belépett, ez volt: nekimiért nem kell kalapot viselnie? A második: hogy nézhet ki valaki ilyen jól piros moirémellényben, sötétzöld térdnadrágban és csíkos selyemharisnyában? És ha volt még bármi, ami eszembe jutott, az körülbelül ez volt: remélhetőleg nem ül ki az arcomra, amit gondolok. 
A zöld szempár futólag rám villant. – Csinos kalap. 
Szemétláda."

Idézetek:Zafírkék:

"– Megtennéd, hogy egy percre elhallgatsz? Most épp össze kell ugyanis szednem minden bátorságomat, hogy szerelmet valljak neked. Az ilyesmikben egyáltalán nincs gyakorlatom. 
– Tessék? 
– Beléd szerettem, Gwendolyn. 
– Tényleg? 
– Igen, tényleg. Tudom, hogy még egy hete sem ismerjük egymást, és eleinte eléggé… gyerekesnek találtalak, és valószínűleg undokul is viselkedtem veled. Borzasztóan bonyolult a személyiséged, soha nem lehet tudni, mit fogsz tenni legközelebb, és néhány dologban még ijesztően… tapasztalatlan vagy. Néha szeretnélek észhez téríteni. 
– Oké, tényleg feltűnően gyakorlatlan vagy, ami a szerelmi vallomásokat illeti."

"Hihetetlenül jól csináltad! Van egyáltalán valami, amihez nem értesz? – Te jó ég, úgy beszéltem, mint egy rajongó. 
– Nincs! Hidd csak nyugodtan, hogy félisten vagyok!"

"Végül Gideon törte meg a csendet, és ez bizonyos mértékig elégtétellel töltött el. – Mi a baj? Elvitte a cica a nyelved? – Szinte már feszélyezettnek hangzott. 
– Tessék? 
– Anyukám kérdezte ezt mindig, amikor még kicsi voltam. Amikor olyan konokul bámultam magam elé, mint te most. 
– Neked van anyukád? 
Gideon felvonta az egyik szemöldökét. – Mégis mit gondoltál? – kérdezte széles vigyorral. – Hogy android vagyok, akit Falk bácsikám és Mr. George csavarozott össze?
– Nem is olyan elképzelhetetlen."


"Semmi okod hiperventillálni. Loverboynak még megvan az összes szép, fehér foga. És egyfolytában káromkodik magában, ami szerintem jó jel."

"– Nem is tudom. Nem szoktam alkoholt fogyasztani-feleltem habozva. Egyetlen tapasztalatom az alkohollal kapcsolatban két évvel korábban szereztem. Egy pizsamapartin történt Cynthiánál. Egy teljesen ártalmatlan partin. Fiúk nélkül, chipsszel és High- School- Musical DVD-kel. És egy salátástállal tele vaníliafagyival, narancslével és vodkával… A vodkában az volt a durva, hogy a vaníliafagyi teljesen elnyomta az ízét, és a kotyvalék nyilvánvalóan mindenkire más hatást gyakorolt. Miközben Cynthia három pohár után feltépte az ablakot, és egész Chelsea hallhatta, amint azt ordítja: „Zac Efron, szeretlek!”, Leslie a vécékagyló fölé hajolva hányt, Peggy szerelmi vallomást tett Sarahnak("Ollyan séép vagy, vegyél felességül!"), Sarah pedig sírógörcsöt kapott anélkül, hogy tudta volna, mitől. De a vodka rám volt a legrosszabb hatással. Cynthia ágyán ugráltam, és végtelenített szalag módjára ordítottam, hogy Breaking Free. Amikor Cynthia apja bejött a szobába, odatartottam elé Cynthia hajkeféjét, mintha az egy mikrofon lenne, és ezt kiabáltam: – Énekelj velem, kopasz! Riszáld a csípőd!- Másnap képtelen voltam megmagyarázni a történteket."

"– A megérzésem azt súgja, hogy megint nyaltátok-faltátok egymást. – jegyezte meg Xemerius. – A megérzésem és az éles látásom.
– Csacsiság! – feleltem, mire Xemerius élesen felnevetett.
– Hidd el, a 11. század óta járok ezen a földön, és nagyon jól tudom, hogy néz ki egy lány, aki épp most mászott elő a szénakazalból."




További szép napot!
Sakura



2012. augusztus 27., hétfő

Hiányzásom oka

Képzeljétek,napokra elment a net.:(. Bár ha jobban belegondolok ,ez nem is annyira negatív ugyanis így elkezdtem matekot tanulni. Jobban ment mint vártam. Az elmélettel tisztában vagyok ,bár a számolás nem az erősségem...Rajtam kívül ki más gondolta volna hogy 3x2=5? És még az egyik szülőm matektanár volt. Jó sokat örököltem.Pfff.
_________________________________________________________________________________

Az elhagyatvát nemrég olvastam.Elhagyatva:Meg Cabot
Idézetek:

"Egyetlen szempillantás alatt bármi megtörténhet. Bármi a világon."
"Talán külsőre csak egy mézbarna szemű iskolás lány vagyok, akinek a szoknyája nem haladja meg a házirendben megszabott méreteket.
De esküszöm, letépem a bojtokat a cipődről, öregember! Csak merj rám guglizni az interneten!"

"Csak a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból, és menteni, ami még menthető."


További szép napot!
Sakura

2012. augusztus 23., csütörtök

Idézetek:Szent Johanna gimi 3-4-5-6

A második kötetben nem találtam normális idézeteket ezért úgy gondoltam hogy azt most átugrom.:)

"Anyu nem engedte, hogy frufrut vágjak magamnak. Nem értem, mi ellenvetése van, ha a lánya reggel hétkor ollóval áll a tükör előtt, és kész új frizurát varázsolni magának, amire van úgy hét perce. Na, mindegy."

– Helyes. Egyébként meg rád van írva a bú. Te egy nagy bú vagy!
– Ne hívj így! – kérleltem rémülten, mert azért ez ultraciki becenév lenne.
– Akkor pedig mosolyogj! Örülj! Az emberek szeretik, ha valakire jó ránézni. Mi bajod is pontosan? Jók a jegyeid, elvagy a nyomi barátaiddal, suliújság, olvasókör…
– A barátaim nem nyomik! – feleltem sértetten.
– Ugyan már! Neményi és Virág mellé most összeszedted Harry Pottert is. Tiszta menő társaság.
– Karcsi. A neve Karcsi!"



________________________________________________________________________
A negyedik kötetből:

"– Dave– mutattam le a tánctérre, ahol Dave… Na, azt nem tudom, mit csinált, ő táncnak nevezi, szerintem csak ijesztgette a többieket."


________________________________________________________________________

Az ötödik kötetből:

"– Kinek kell barátnő, amikor… – tépte fel egy határozott mozdulattal a dobozt, és az izgalomtól
remegő kézzel vette ki az iPhone-t – …itt van ez? – fejezte be a mondatot könnyes szemmel."



"– Tanár úr! – üvöltötte Dave. – Zsoltinak nem kell jegy, ő itt lakik!
A beszólást hangos röhögés kísérte, az ofő pedig mosolyogva csóválta a fejét. Miután beléptünk az állatkertbe, természetesen mindenki mást akart csinálni."



"Zsolti beállt a társaságunkba, és kissé szentimentális pillantást vetett az épület felé.
– Hát… végzősök lettünk – mondta már most nosztalgiázva. Kérdőn néztünk össze.
– Még csak tizenegyedikesek vagyunk – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott.
– Ez kész – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van.
– Mégis hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül.
– Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt tizennyolc – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés."



"– Figyelem! – kiáltotta el magát Máday, aki a Jeanne d'Arc-szobor mellett állt, és gondterhelten figyelte a csoportunkat. – 11/b! – kezdte. Nagyjából elcsendesedtünk, bár Zsolti továbbra is csörgött valami diabetikus cukros zacskóval. – Szeretném, ha úgy viselkednétek, mintha én is ott lennék! – folytatta az ig. helyettes.
– Viszünk egy képet! – mutatta fel Dave a suliújság egy régebbi számát, amelyen Máday képe az első oldalon szerepelt. Mindenki szakadt a nevetéstől, Máday arcán pedig megrándult pár ideg.
– Felmayer, szeretnél inkább itt maradni?
– Elnézést – dünnyögte Dave, és átadta az újságot Zsoltinak, aki magához ölelte az ominózus oldalt. Máday szikrákat szórt a tekintetével, és úgy tűnt, komolyan elgondolkozott azon, hogy elenged-e minket."



"-Anyu? Apu? Valaki? – kiáltottam, de a ház tök sötét volt. Amúgy a „valakit” nem tudom, miért mondtam, mert tuti, hogy ha a valaki visszaszólt volna, akkor szívrohamot kapok."


________________________________________________________________________
A hatodik kötetből:



"– Minek öltözzek be?- szenvedtem tovább.
– Csak ismersz alapfilmeket.
– Nem igazán – húztam el a számat. -Illetve- csillant fel a szemem- a Jurassic Parkot láttam. Az kult?
– Igazad van, Reni, öltözz dinoszaurusznak- röhögött ki Cortez, mire rádöbbentem, ez valóban nem túl jó ötlet. De csak tudtam mondani egy kultfilmet. :)"



"– Reménytelen – nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
– Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok – erősködtem.
– Oké, mutatom, mik vannak – biccentett.
– Azt, azt kérem – mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
– Az egy busz."


"– Rentai, megtudhatnám, hogy mi a probléma és hol van a felszerel… – kezdte Vladár a várva várt oltást, amikor… Amikor fülsiketítő csengetés vágott a szavába, mire mindenki felkapta a fejét.
– Tűűűűz van! Futáááás- pattant fel Zsolti, és nagyon úgy tűnt, akciófilmben érzi magát, még a széke is felborult a lendülettől.
– Nagy Zsolt, azonnal állj meg! – kiáltott rá Vladár idegesen, de addigra Zsolti már feltépte az ajtót, és kiordított a folyosóra, hogy „ Nincs elég mentőcsónak!!!! ” . Aztán kironhant."




"– Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életben -emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. – Szeretném megnyalni a könyökömet – olvasta fel Haller. – Ezt hogy érted?
– Eddig nem sikerült – vonogatta a vállát Ricsi.
– Mi? – kérdezte Dave.
– Próbáld meg – vihogott, mire szinte mindenki megpróbálta. Valóban senkinek sem sikerült.
– Nekem majdnem – erőlködött Macu.
– A majdnem nem elég – rázta a fejét Ricsi.
– Na jó, mindenki fejezze be. Jacques, hagyd abba! – szólt rá az ofő. Jacques leengedte a karját, aztán nagyjából helyre állt a rend. – A következő. Virág. Virág azt szeretné elérni az életben, hogy legyen egy saját zsiráfja.
– Ennél ostobább dolgot még nem hallottam – csapott a homlokára Kinga.
– Miért? Gondolj bele! Egy saját zsiri!
– Hol lakna? – kérdezte Dave.
– Nálam. De lenne a tetőn egy lyuk, hogy kinézhessen.
– Zsiráfszag, és még be is áztok. Óriási – forgatta a szemét Kinga unottan.
– Hallod, ti összeilletek – töprengett Macu, Ricsiék felé nézve. – Az egyik zsiráfot akar, a másik meg megnyalni a könyökét."



"Aztán kinyitotta a tanári zsebkönyvét, és kérdőn körbenézett.
– Van valakinek ötlete arról, hogy ki hozta létre a közösségi portálon Gondos tanárnő álprofilját?
– Niiiiincs – kiáltottuk kórusban.
– Sejtettem. Csak úgy megjegyzem, hogy Máday igazgatóhelyettes asszony már rajta van az ügyön, és ha kiderül, ki volt az, komoly büntetésre számíthat. Egyáltalán nem vicces, hogy a „lakhely” mezőbe azt írták: „Periódusos rendszer”, és hogy a magamról mezőben az áll: „atomjófej vagyok, muhahaaha”. Kérlek titeket, ha ismeritek a feltöltőt, szóljatok neki."



"– Felmayer, mikor volt a Rákóczi-féle szabadságharc?
Dave felnézett a telefonjából, és indulatosan megrázta a fejét.
– Azt nem tudom, de egy biztos. Nem kaptam róla értesítést!
– Tessék? – kerekedett el a tanárnő szeme.
– Így van – bólogatott Dave, mi pedig visszafojtott nevetéssel hallgattuk. – Nem tudom, mikor lehetett, de nem hívtak meg rá, márpedig igen sok meghívást kapok. Úgyhogy utána nézek ennek a Rákóczi tagnak, és ha bebizonyosodik, hogy szándékosan nem küldött értesítést, én egész egyszerűen kitörlöm az ismerőseim közül! – magyarázta Dave. Az egész osztály röhögött, a tanárnő arcszíne pedig kezdett váltakozni. Először kifehéredett, aztán bevörösödött. Hú, elég ijesztő volt.
– Felmayer! Kifelé!
– Tessék? – csodálkozott Dave.
– Kifelé az órámról!
Dave értetlenül felállt, aztán telefonjával együtt kisétált a teremből. Barka becsapta utána az ajtót, és dühösen ránk meredt.
– Hallatlan!- csóválta a fejét megbántva. A következő pillanatban Zsolti előszedte a zsebében rezgő mobilt, és körbenézett.
– Dave azt kérdezi, kérünk-e valamit a büféből – mondta."



További szép napot!
Sakura

2012. augusztus 22., szerda

Miért utáltam meg a "látható sminkeket"?

Nekem szerencsére mind a 4 nagyszülőm él és virul,de a nagyijaim teljességgel egymás ellentétei. Az egyik nagyim pici,dundi és remek szakács.A tipikus "tündérmese"-nagyi. :). A másik is alacsonyabb,de karcsú,jól öltözött,szépen sminkelt. Ez a nagymamám már egészen kicsi korom óta sminkelésre bíztatott... Eleinte örültem is neki,szépen mászkáltam a városban. Csak a szüleim mindig nagyon mérgesek voltak amikor megtudták. Emlékszem , talán amikor 3.os voltam karácsonyra kaptam 1 hatalmas sminkes koffert. Amikor apa takarított a szobánkban(falfestés volt és olyankor mindent ki kellett vinni)amikor hazaértünk a nyaralásról  megkérdeztem a barbimmal a kezemben hogy hová tűnt. Valószínűleg csak azért vettem észre hogy nincs meg ,mert az íróasztalom alatt volt(érsd:a barbi házam oldalán). Apukám kicsit megijedt hogy hogyan fogok reagálni,de végül megmondta. Én ,bevallom,még örültem is neki,mert már elég helyem volt egy másik babaágyhoz is. Ekkor úgy fogtam fel a dolgokat hogy a szüleim szomorúak ha én bordó rúzst használok.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tökéletes kémia idézetek:

"Lehet, hogy izmos testével és tökéletes arcvonásaival úgy fest, mint egy Abercrombie-modell, de a rendőrökön kívül más nemigen fogja fotózni."

"Először lenéz, majd körbe, meg mindenhova, csak rám nem. – Á, nem. Jól vagyok.
– Fenét vagy jól. Nézz rám!
Tétovázik. – Jól vagyok – mondja, és most a folyosó másik végére, a szekrényre mered. – Felejtsd el, amit mondtam!
– Ha nem nézel rám, esküszöm, itt vérzem el a folyosón, még vérátömlesztésre is szükségem lesz. Nézz már rám, a fenébe!
Még mindig nehezen veszi a levegőt, amikor felpillant. – Mi van? Ha azt akarod közölni, hogy uralkodnom kellene magamon, köszönöm, de tisztában vagyok vele.
– Tudom, hogy nem akartál bántani – mondom neki. – Vagy ha akartál, valószínűleg megérdemeltem. – Igyekszem felvidítani, nehogy itt kapjon idegösszeomlást a folyosó közepén. – Nem bűn hibázni, te is tudod. Mi értelme az illúzióknak, ha néha nem rombolnánk le őket?
– Ne próbálj megvigasztalni Alex! Gyűlöllek.
– Én is gyűlöllek. Így aztán légy kedves elállni az útból, különben a szegény gondnok egész délután nyalhatja a véremet. A rokonom, mellesleg."


"Alex karba teszi a kezét. – Tévedsz.
– Szerintem nem.
– Azt hiszed, te sosem tévedsz?
Úgy mondja. mintha egy ostoba szőke liba lennék, és ettől felmegy bennem a pumpa. – Persze, hogy nem hiszem azt – mondom. Emelek egy oktávot a hangomon, szinte csipogni kezdek, mint egy elsőbálozó. – Például a múlt héten is, vettem egy Bobbie Brown Sandwash Petal szájfényt, pedig a Pink Blossom sokkal jobban illett volna az arcszínemhez. Totális katasztrófa – mondom gúnyosan. Valószínűleg ezt a szintet várja tőlem. Kíváncsi vagyok, beveszi-e, vagy a hangszínemből rájön, hogy csak gúnyolódtam vele.
– Azt elhiszem.
– És te, te még sohasem tévedtél? – kérdezem.
– Dehogynem – feleli. – A múlt héten, amikor éppen bankot raboltunk odaát Walgreensben, azt mondtam a pénztárosnak, hogy adja oda az ötvendollárosokat a pénztárból. Én hülye! A húszdollárosokat kellett volna kérnem, mert azokból sokkal több volt, mint ötvenesből."

További szép napot!
Sakura

2012. augusztus 21., kedd

Új technika

Ez itt egy (nekem) újfajta körömdíszítési technika. Az anyukám testvérének felesége(aki manikűrös) ajánlotta ezt a trükköt. A glitteres lakkokban lévő szemekből rakunk ki mintákat. Nekem így sikerült az első próbálkozásom. Nekem tetszik. :). Glitternek az essence make it goldenjét használtam. :)



További szép napot!
Sakura

2012. augusztus 20., hétfő

Mai nap

Egész nap a mogyoródi aqua parkban csúzdáztunk. Tök jó volt :).Kivéve az hogy egy gumimatracos csontos nagypapa rámborult. Higgyétek el amikor egy csontos könyök lendületből találkozik az arccsontotokkal találkozik az nem valami kellemes. Egyébként meg tök jól kinyomta a pattanásomat. :)

További szép estét!
Sakura



2012. augusztus 19., vasárnap

Amerika kapitány


Avagy amerikai zászlós körmök.Nem tudtam nagy csillagot festeni ezért kénytelen voltam beérni azzal ami van.Ez elég régen készült és nem,nem INNEN vettem az ötletet .Meg is lepődtem milyen hasonló dolgok születhetnek csak úgy. :)




------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jean-Pierre Montcassen: A fáraó lánya 




"El lehet terelni a folyót, dacolni lehet a tenger viharaival, meg lehet hódítani földeket, országokat, le lehet győzni a legvadabb bikát, de tiszta lélekkel tiszta társra lelni a legnehezebb ezen a világon."


További szép napot!
Sakura

2012. augusztus 18., szombat

A kis boszorkány

Ez az az anime sorozat amit nagyjából megint egész nap néztem.
A sorozat tartalma:Vigyázat!!!Cselekményleírás!!!

Verselő Lina, a banditák nagy rémeként ismert boszorkány Atlas városába tart. Útközben összetalálkozik a jóképű, szőke lovaggal, Gourry-val aki gyereknek nézi őt. Ennek ellenére együtt folytatják útjukat. Pihenésképpen betérnek egy fogadóba, ahol egy sámán a segítségüket kéri, hogy mentsék meg a falut a pusztító sárkánytól. Lináék le is győzik a sárkányt, közben azonban az egész falut elpusztítják. Később egy sokkal hatalmasabb ellenséggel kell szembenézniük. Rezo, a Vörös Pap életre akarja kelteni Shabranigdo-t, a gonosz démont. Lina és Gourry immár kiegészülve Améliával, Seyrun hercegnőjével és Zelgadis-szal, egy gólem-szellem-ember keverékkel harcba száll Rezo ellen. A gonoszt legyőzik ám a kalandok itt még nem érnek véget. Hőseink útjai rövid időre elválnak, ám aztán újabb kalandokba keverednek, többek között szembe kell szállniuk Gaav-val, a sárkánykirállyal, mindeközben Lina egy könyvet keres hogy növelhesse varázserejét. Gaav legyőzése után megnyílik a világokat elzáró kapu így a csapat végre a külső világot is megismerheti, ahol természetesen még több kaland vár rájuk...
Forrás

A kedvenc fiú szereplőm Zelgadris.Ő egy gólem-szellem-ember keverék.Itt van pár kép róla:


A kedvenc lány szereplőm pedig Lina.Ő egy hatalmas boszorkány:


És egy közös képük:
Végül egy csoportkép:



További szép estét!
Sakura
UI:Holnap már kivégzem a sorozatot,és jönnek más jellegű bejegyzések is.

2012. augusztus 17., péntek

Kedvenc Szent johanna idézetek az első könyből

Bocsánat,most nincs időm írogatni,egész nap vásároltam és anime maratont tartottam,úgyhogy most csak bemásolok 1-2 idézetet a könyvből.

"A fiúk nem igazán ismerik a "hisztinyelvet". Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj. De ezt nem mindenki tudja. Így hiába ültem a babzsákfotelemben, a mobilomat szorongatva, nem szólalt meg."

"A sértődést nem lehet sokféleképpen megélni. Az mindenképp gyerekes."

"Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem."

"Az érdekes, a finom negatív jelző."

"Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy visszamenőleg akár hat évre is egymás fejéhez vághatunk dolgokat."

"– Neményi! – fordult hozzá az ofő. Arnold kedvetlenül megfordult. – Négy percet késtél.
– Elnézést, lerobbant a busz – vonta meg a vállát.
– Tudom, hogy az édesapád hozott iskolába, autóval – tette csípőre a kezét az ofő.
– Valóban, de előttünk lerobbant egy busz."


És végül a kedvencem

"– Anyu, szeretnék mondani valamit – kezdtem némi töprengés után. Anyu, aki lehajolva rámolt a konyhaszekrénybe, egy pillanat alatt felegyenesedett, és lesápadva meredt rám.
– Lógtál az iskolából?
– Dehogy! – vágtam rá a fejemet rázva.
– Rossz társaságba keveredtél? Te jó ég, megzsaroltak?
– Anya! – vágtam közbe élesen, mielőtt még egyre rosszabbra gondolna. – Anyu, csak azt akartam mondani, hogy nem szeretem a majonézt!
– Ó! – tette a szívére a kezét megkönnyebbülten."


További szép napot!
Sakura

2012. augusztus 16., csütörtök

Ajándék lakkokból


Egy csomó helyen láttam ezeket a kreatív csináld magad dolgokat, így anya szülinapjára csináltam is valamit.Ez egy Shea vajas doboz amit alaposan kimostam és leszedtem róla a matricákat. Aztán fogtam a kis lakkészletemet és nekiálltam dekorálni. Párszor elrontottam,de hál' istennek nem oldotta fel a dobozt. :)
A csillámos szívek vastagok lettek mivel az egész tömény csillám. :) A húgomnak is csináltam még karácsonykor hóemberes fenyőfásat :)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Benina:Bíborhajú:1
"Ha a világon megszűnne minden szenvedés, ha mindenki mosolyogna és szeretné egymást, legyen akár démon, akár boszorka, de te nem léteznél, akkor az a világ számomra a kénköves pokol legmélyebb bugyra lenne. Ennél nagyobb kínt el sem tudnék képzelni. Azonban ha az egész univerzum sötét lenne, hideg és kegyetlen, de te ott lennél mellettem, már a puszta jelenléted... a létezésed virágzó mennyországgá változtatná azt a világot."

2012. augusztus 15., szerda

Büszkeség és balítélet:kedvenc idézeteim

"Olyan makacs a természetem, hogy nem tűri az ijesztgetést, akárhogyan is próbálkoznak vele. Minél inkább meg akarnak félemlíteni, annál jobban nő a bátorságom."


"Ennél nagyobb baj nem is érhetne. Kellemesnek találni egy olyan embert, akit gyűlölni akarunk!"


"Úgy látom, ön nem számol a barátság és a szeretet hatalmával. Gyakran előfordul, hogy teljesítjük olyan ember kérését, akit szeretünk, s nem várunk arra, hogy érvekkel győzzön meg."


"- Sokszor csupán a saját hiúságunk csal meg bennünket. A nők szívesen képzelik, hogy üres bókok mély érzéseket fejeznek ki. 
- A férfiak pedig tesznek róla, hogy ezt képzeljük."



"Én bizony nem félek a bűntudattól - úgyis hamar elmúlik."


"Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?"



" Mindketten olyan alkalmazkodóak vagytok, hogy soha nem fogtok elhatározni semmit, olyan elnézőek, hogy minden cseléd befog benneteket csapni, és olyan bőkezűek, hogy a jövedelmetek, sohasem lesz elég."


"Érezte, hogy komoly veszélyben forogna, ha nem volna a lány mögött az a közönséges rokonság."


"– Mondja, Bennet, miért rágalmazza meg így tulajdon gyermekeit? Abban leli örömét, hogy engem gyötör. Semmi tekintettel sincs az idegeimre. 
– Téved, drágám; nagyon is tisztelem az idegeit. Hiszen régi ismerőseim: legalább húsz év óta állandóan rájuk hivatkozik"
És végül a kedvencem:
"-Gyere ide, gyermekem!- mondta az apja, mikor Elizabeth megjelent. -Fontos ügyben küldettem érted. Úgy értesültem, Mr. Collins házassági ajánlatot tett neked. Igaz ez? -Elizabeth azt felelte, hogy igaz. -Nagyon helyes. És ezt a házassági ajánlatot te visszautasítottad? 
-Igen, papa. 
-Nagyon helyes. Most a lényegre térünk. Anyád követeli, hogy fogadd el. Nem így van Mrs. Bennet? 
-Igen, különben ne is kerüljön többé a szemem elé. 
-Sajnálatos választás előtt állsz, Elizabeth. E naptól fogva idegen leszel egyik szülődnek. Anyád nem akar többé látni, ha nem mész hozzá Mr. Collinshoz. Nekem pedig akkor ne kerülj többé a szemem elé, ha hozzámész."



További szép napot!
Sakura