"Anyu nem engedte, hogy frufrut vágjak magamnak. Nem értem, mi ellenvetése van, ha a lánya reggel hétkor ollóval áll a tükör előtt, és kész új frizurát varázsolni magának, amire van úgy hét perce. Na, mindegy."
– Helyes. Egyébként meg rád van írva a bú. Te egy nagy bú vagy!
– Ne hívj így! – kérleltem rémülten, mert azért ez ultraciki becenév lenne.
– Akkor pedig mosolyogj! Örülj! Az emberek szeretik, ha valakire jó ránézni. Mi bajod is pontosan? Jók a jegyeid, elvagy a nyomi barátaiddal, suliújság, olvasókör…
– A barátaim nem nyomik! – feleltem sértetten.
– Ugyan már! Neményi és Virág mellé most összeszedted Harry Pottert is. Tiszta menő társaság.
– Karcsi. A neve Karcsi!"
________________________________________________________________________
A negyedik kötetből:
"– Dave– mutattam le a tánctérre, ahol Dave… Na, azt nem tudom, mit csinált, ő táncnak nevezi, szerintem csak ijesztgette a többieket."
________________________________________________________________________
Az ötödik kötetből:
"– Kinek kell barátnő, amikor… – tépte fel egy határozott mozdulattal a dobozt, és az izgalomtól
remegő kézzel vette ki az iPhone-t – …itt van ez? – fejezte be a mondatot könnyes szemmel."
"– Tanár úr! – üvöltötte Dave. – Zsoltinak nem kell jegy, ő itt lakik!
A beszólást hangos röhögés kísérte, az ofő pedig mosolyogva csóválta a fejét. Miután beléptünk az állatkertbe, természetesen mindenki mást akart csinálni."
"Zsolti beállt a társaságunkba, és kissé szentimentális pillantást vetett az épület felé.
– Hát… végzősök lettünk – mondta már most nosztalgiázva. Kérdőn néztünk össze.
– Még csak tizenegyedikesek vagyunk – törtem össze az álomképét könyörtelenül. Zsolti értetlenül nézett rám, aztán elgondolkozott.
– Ez kész – vihogott Ricsi, amikor Zsolti szitkozódva elismerte, hogy igazam van.
– Mégis hogy gondolhattad, hogy végzősök vagyunk? – kérdeztem hitetlenül.
– Annyit kamuzott nyáron a koráról, hogy mostanra elhitte, hogy elmúlt tizennyolc – magyarázta Ricsi, mire mindenkiből kitört a röhögés."
"– Figyelem! – kiáltotta el magát Máday, aki a Jeanne d'Arc-szobor mellett állt, és gondterhelten figyelte a csoportunkat. – 11/b! – kezdte. Nagyjából elcsendesedtünk, bár Zsolti továbbra is csörgött valami diabetikus cukros zacskóval. – Szeretném, ha úgy viselkednétek, mintha én is ott lennék! – folytatta az ig. helyettes.
– Viszünk egy képet! – mutatta fel Dave a suliújság egy régebbi számát, amelyen Máday képe az első oldalon szerepelt. Mindenki szakadt a nevetéstől, Máday arcán pedig megrándult pár ideg.
– Felmayer, szeretnél inkább itt maradni?
– Elnézést – dünnyögte Dave, és átadta az újságot Zsoltinak, aki magához ölelte az ominózus oldalt. Máday szikrákat szórt a tekintetével, és úgy tűnt, komolyan elgondolkozott azon, hogy elenged-e minket."
"-Anyu? Apu? Valaki? – kiáltottam, de a ház tök sötét volt. Amúgy a „valakit” nem tudom, miért mondtam, mert tuti, hogy ha a valaki visszaszólt volna, akkor szívrohamot kapok."
________________________________________________________________________
A hatodik kötetből:
"– Minek öltözzek be?- szenvedtem tovább.
– Csak ismersz alapfilmeket.
– Nem igazán – húztam el a számat. -Illetve- csillant fel a szemem- a Jurassic Parkot láttam. Az kult?
– Igazad van, Reni, öltözz dinoszaurusznak- röhögött ki Cortez, mire rádöbbentem, ez valóban nem túl jó ötlet. De csak tudtam mondani egy kultfilmet. :)"
"– Reménytelen – nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
– Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok – erősködtem.
– Oké, mutatom, mik vannak – biccentett.
– Azt, azt kérem – mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
– Az egy busz."
"– Rentai, megtudhatnám, hogy mi a probléma és hol van a felszerel… – kezdte Vladár a várva várt oltást, amikor… Amikor fülsiketítő csengetés vágott a szavába, mire mindenki felkapta a fejét.
– Tűűűűz van! Futáááás- pattant fel Zsolti, és nagyon úgy tűnt, akciófilmben érzi magát, még a széke is felborult a lendülettől.
– Nagy Zsolt, azonnal állj meg! – kiáltott rá Vladár idegesen, de addigra Zsolti már feltépte az ajtót, és kiordított a folyosóra, hogy „ Nincs elég mentőcsónak!!!! ” . Aztán kironhant."
– Tűűűűz van! Futáááás- pattant fel Zsolti, és nagyon úgy tűnt, akciófilmben érzi magát, még a széke is felborult a lendülettől.
– Nagy Zsolt, azonnal állj meg! – kiáltott rá Vladár idegesen, de addigra Zsolti már feltépte az ajtót, és kiordított a folyosóra, hogy „ Nincs elég mentőcsónak!!!! ” . Aztán kironhant."
"– Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életben -emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. – Szeretném megnyalni a könyökömet – olvasta fel Haller. – Ezt hogy érted?
– Eddig nem sikerült – vonogatta a vállát Ricsi.
– Mi? – kérdezte Dave.
– Próbáld meg – vihogott, mire szinte mindenki megpróbálta. Valóban senkinek sem sikerült.
– Nekem majdnem – erőlködött Macu.
– A majdnem nem elég – rázta a fejét Ricsi.
– Na jó, mindenki fejezze be. Jacques, hagyd abba! – szólt rá az ofő. Jacques leengedte a karját, aztán nagyjából helyre állt a rend. – A következő. Virág. Virág azt szeretné elérni az életben, hogy legyen egy saját zsiráfja.
– Ennél ostobább dolgot még nem hallottam – csapott a homlokára Kinga.
– Miért? Gondolj bele! Egy saját zsiri!
– Hol lakna? – kérdezte Dave.
– Nálam. De lenne a tetőn egy lyuk, hogy kinézhessen.
– Zsiráfszag, és még be is áztok. Óriási – forgatta a szemét Kinga unottan.
– Hallod, ti összeilletek – töprengett Macu, Ricsiék felé nézve. – Az egyik zsiráfot akar, a másik meg megnyalni a könyökét."
"Aztán kinyitotta a tanári zsebkönyvét, és kérdőn körbenézett.
– Van valakinek ötlete arról, hogy ki hozta létre a közösségi portálon Gondos tanárnő álprofilját?
– Niiiiincs – kiáltottuk kórusban.
– Sejtettem. Csak úgy megjegyzem, hogy Máday igazgatóhelyettes asszony már rajta van az ügyön, és ha kiderül, ki volt az, komoly büntetésre számíthat. Egyáltalán nem vicces, hogy a „lakhely” mezőbe azt írták: „Periódusos rendszer”, és hogy a magamról mezőben az áll: „atomjófej vagyok, muhahaaha”. Kérlek titeket, ha ismeritek a feltöltőt, szóljatok neki."
"– Felmayer, mikor volt a Rákóczi-féle szabadságharc?
Dave felnézett a telefonjából, és indulatosan megrázta a fejét.
– Azt nem tudom, de egy biztos. Nem kaptam róla értesítést!
– Tessék? – kerekedett el a tanárnő szeme.
– Így van – bólogatott Dave, mi pedig visszafojtott nevetéssel hallgattuk. – Nem tudom, mikor lehetett, de nem hívtak meg rá, márpedig igen sok meghívást kapok. Úgyhogy utána nézek ennek a Rákóczi tagnak, és ha bebizonyosodik, hogy szándékosan nem küldött értesítést, én egész egyszerűen kitörlöm az ismerőseim közül! – magyarázta Dave. Az egész osztály röhögött, a tanárnő arcszíne pedig kezdett váltakozni. Először kifehéredett, aztán bevörösödött. Hú, elég ijesztő volt.
– Felmayer! Kifelé!
– Tessék? – csodálkozott Dave.
– Kifelé az órámról!
Dave értetlenül felállt, aztán telefonjával együtt kisétált a teremből. Barka becsapta utána az ajtót, és dühösen ránk meredt.
– Hallatlan!- csóválta a fejét megbántva. A következő pillanatban Zsolti előszedte a zsebében rezgő mobilt, és körbenézett.
– Dave azt kérdezi, kérünk-e valamit a büféből – mondta."
További szép napot!
Sakura
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése