Trükközés

Életem nagy lázadásairól van szó. Anyukám ragaszkodik hozzá hogy ő válasszon ruhát. Csakhogy utálja az én kedvenc zöld pólómat. Szerencsére sokkal korábban megy el idén tanítani ,így én ki tudom vasalni a saját ruhámat. Ma is ezt csináltam és még a szekrényembe is benézett ,de nem vette észre hogy a fehér pólóm csak úgy visszarepült a helyére. :) .És ami a legviccesebb az az hogy azt hiszi hogy nem tudok vasalni :).
_______________________________
Ma kezdődött a suli. Megint. Bár most meg azt nem értem hogy hogyan ragazkodhattam ennyire a nyárhoz.
______________________________
Jelenlegi kedvenc könyvem:
Silvana De Mary: Az utolsó tünde:
Tartalom:


Egy kicsi tünde, egy nemrég született bolyong erejét megfeszítve, magára maradottan a kietlen, széltépte, esőverte vidéken. Eljött a Sötétség Kora. Övéi mind egy szálig odalettek a barátságtalan Tünde Zugokban, ahová száműzték őket. Az emberek gyűlölik a tündéket. Mindenki gyűlöli a tündéket. Egy asszony és egy férfi – noha maguk sem értik, mi okból – mégis pártfogásukba veszik, s Yorsh, a kicsi tünde velük vándorolván döbbenten ismer magára egy ősi prófécia üzenetében:

Mikor a víz elönti a földet,
Eltűnik a nap,
Elérkezik a sötétség és a fagy.
Mikor az utolsó sárkány és az utolsó tünde
Megtöri a kört,
Találkozik a múlt és a jövő,
Egy új nyár napja ragyog fel az égen.

Ő lenne az? Aki helyrehozhatja a múltat és megmentheti a jövőt? Csakhogy ezzel az is együtt jár, hogy ő az utolsó. Utolsónak lenni pedig kegyetlen dolog. Ha csak nem lel visszhangra – s egyúttal vigaszra – feltétlen, önzetlen szeretete igaz barátaiban, legyenek azok muslincák, sárkányok, emberek, egy kutya vagy akár egy hegyi troll.

Idézetek:

"Egyedül is meg lehet vigasztalódni, de ketten jobb: ha valaki mást vigasztalsz, te is megvigasztalódsz."

"– Senki sem tökéletes ezen a világon – jegyezte meg nagylelkűen a sárkány, akit láthatóan nem hatott meg a közlés. – Nem születhet minden teremtmény sárkánynak, hiába ez a természetben a legjobb forma – szögezte le leereszkedően."

"…ha valaki megküzdött azért, hogy beszélhessen, joga van, hogy ne változtassák meg azt, amit mond."


"– Meg kell találnunk az utolsó sárkányt és az utolsó… – a férfiban benne akadt a szó, mintha eszébe jutott volna valami. Ránézett a kicsire, és nem merte folytatni.
– Az utolsó tündét – fejezte be a kicsi. – Szegényke! Az utolsó tünde. Borzalmas lehet az utolsó tündének lenni. Azon túl, hogy ez azt jelenti, hogy utána nem lesznek tündék. Ez kegyetlen dolog. KEGYETLEN. Csak rágondolni is fáj. De hát így majd megismerhetek egy másik tündét. Én mindig csak magamat és a nagymamát ismertem. És ha megismerem őt, akkor már nem lesz utolsó, mert ketten leszünk, és nagyon jó… – A kicsi megtorpant. Az arca elkomorult. – De ha én itt vagyok, ő nem lehet az utolsó…
Csend lett. Néma csend.
– Én vagyok az utolsó tünde."


"-Ez egy holttest-kiabálta a kicsit tünde-,nézd:a hegyes pálcával találta el. Most pedig halott. Egy halottat akartok megenni?
-Miért, ti elevenen eszitek a nyulat?-kérdezte csüggedten a férfi.
-A tündék nem esznek semmit, ami gondolkodott, futott, éhesvolt és félt a haláltól. A nagymama mondta, hogy az emberek eszik azt, aki élt. Rozmaringgal. Itt van rozmaring? Én nem akarom, hogy megegyenek!"


"– Igaz, hogy nèha esztek embert? – èrdeklődött az egyik kisebb gyerek.
– Csak kivèteles esetekben – vàlaszolta a sàrkàny fennhèjàzón – az ìze nem a legjobb, ès a cipő is csak bonyolítja a dolgot…"

További szép napot:
Sakura