Idézetek(aki el akarja olvasni a könyvet,és meglepetést szeretne ,az az összes ilyet hagyja ki)
"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."
"Georgiana szeszélyes, fanyar, rosszindulatú, dölyfös és gáncsoskodó, mégis mindenki elnézi rossz tulajdonságait. Rózsás arcában, aranyos fürtjeiben gyönyörködnek az emberek, és a szépség, úgy látszik, kárpótolja őket Georgiana összes hibájáért."
"Minek a múltat felidézni, mikor a jelen annyival biztosabb, és a jövő annyival derűsebb."
"Maga tudja legjobban, hogy nem vagyok szerelmes Ingram kisasszonyba. Hogy ő sem szerelmes belém, arról volt alkalmam megbizonyosodni. Azt a hírt terjesztettem, hogy vagyonom sokkal kevesebb, mint amennyiről ő tud: harmadrésze sincs annak. Aztán elmentem hozzá, hogy lássam az eredményt. Mondhatom, hogy ő is és anyja is nagyon hidegen fogadott. Hogy akarhatnám – hogy tudnám Ingram kisasszonyt feleségül venni? Magát szeretem, maga kis kobold, így szeretem, ahogy van, mit bánom én, hogy szegény és jelentéktelen, hogy kicsi és csúnya! Imádom magát, Jane! Legyen a feleségem!"
"Most teljesen hibátlannak láttam Mr. Rochester jellemét. Valamikor nem szerettem, ha gúnyolódott, nyersesége visszariasztott, de most mindez csak úgy hatott, mint erős fűszer valami különleges ételben: igaz, hogy jelenlétét lehetetlen észre nem venni, de nélküle ízetlen lenne az étel."
"– Én azt hiszem, uram, pusztán azon az alapon, hogy idősebb, és többet látott a világból, mint én, nincs joga parancsolnia nekem. Felsőbbségi joga attól függ, hogyan használta fel idejét és tapasztalatait."
– Csúf vagyok, Jane?
– Nagyon. Mindig is az volt.
– Puff neki."
"Jól teszitek, hogy ragaszkodtok egymáshoz – szóltam a villámsújtotta fa két részéhez, mintha élőlények lennének, és megértenék, amit mondok. – Én azt hiszem, még így kettéhasítva, megperzselten is maradt bennetek valami kis élet; a hűséges, becsületes gyökerek még nem engednek meghalni. Zöld leveleitek soha többé nem fognak kihajtani, a madarak soha többé nem raknak fészket, soha többé nem énekelnek lombjaitok között; a szerelem és az öröm ideje számotokra lejárt, de azért nem vagytok egyedül, van sorstársatok a haldoklásban."
"Mihelyt biztos voltam benne, hogy észrevétlenül megfigyelhetem, tekintetemet szinte delejes árammal vonta magára az arca. Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas, nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle."
"A nőket általában nyugodtnak, csendesnek tartják, pedig a nők éppen úgy szeretik képességeiket, tehetségüket próbára tenni, mint fivéreik. Ők is éppen úgy szenvednek, ha túlságosan megkötik őket, ha tétlenségre vannak kárhoztatva, mint a férfiak, és kicsinyesség azt kívánni az asszonyoktól, hogy elégedjenek meg a főzéssel.."
"Életemben először kóstoltam bele abba, amit bosszúállásnak hívnak. Eleinte olyan íze volt, mint valami erős, zamatos bornak. Utóíze azonban undorító, fémes, poshadt, mintha mérget ittam volna."
"De hát az ifjúság makacs, és a tapasztalatlanság vak. Elhitettem magammal, hogy az is öröm ha én láthatom Mr. Rochestert, tekintet nélkül arra, hogy ő rám néz-e vagy sem…"
"Olyan volt, mint a kioltott lámpa, amely arra vár, hogy újra meggyújtsák. S oly szomorú volt az a tudat, hogy a lámpát ő maga nem, csak más gyújthatja meg."
"– Hát persze. De térjünk a tárgyra, sir. Mi volt Miss Ingrammel?
– Úgy tettem, mintha udvarolnék neki, mert azt akartam, hogy maga is olyan bolondul belém szeressen, amilyen bolondul én beleszerettem magába."
"– És mi a pokol? Meg tudnád nekem mondani, hogy mi a pokol?
– Egy nagy verem, ahol tűz ég.
– És szeretnél beleesni abba a verembe, és örökké ott égni?
– Nem szeretnék, uram.
– Mit kell tenned, hogy ezt elkerülhesd?
Egy pillanatig gondolkoztam, s mikor megszólaltam, helytelenül válaszoltam:
– Vigyáznom kell az egészségemre, nehogy meghaljak."
"Önfeláldozás! Mit áldozok én fel? Az éhséget a jóllakásért, a sóvárgást a megelégedettségért. Átölelni, megcsókolni azt, akit szeretek, itt élni mellette – ez csak nem önfeláldozás? Ha önfeláldozás, akkor persze nagy örömem telik benne."
"Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség."
"Ma már zavarba hoz az emlék, hogy milyen nevetséges őszinteséggel csüggtem ezen a vacak kis játékszeren, már-már úgy hittem, él és érez. Képtelen lettem volna elaludni, míg a hálóruhám ráncában nem tudom; s ha mellettem feküdt békén, jó melegen, voltaképpen boldog voltam abban a hitben, hogy boldog ő is."
"Vak szemével mindenáron látni akart."
"– Honnan vette a modelleket?
– A fejemből.
– Ebből a fejből, amelyet most itt látok, a két válla között?
– Hát persze.
– Akkor ebben a fejben sok minden lehet.
– Remélem is."
További szép napot!
Sakura
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése