Francba!

Megírom a kémiadogát,hát nem elkeverik? Pont ez kell nekem ...Felelés a jövő heti matek és biosz tézé mellett. Persze angolból bővítjük az igék három alakját,és ezt megünnepeljük egy szódogával. Néha azt hiszem hogy a tanárok androidnak néznek. Bár most kaptam egy csomó ötöst szóval nem olyan vészes.
Ma rendet raktam a szobámban. És döglöttem az ágyban. Sajnálom újabban nem történik semmi érdekes.
_________________________________
„Több mint húsz éve írtam ezt a regényt. Nagyon sok minden változott azóta, például megszülettek a könyv mai olvasói. Azonkívül: a Rákóczi úton nem jár villamos, megépült a metró, gyorsvasút lett a HÉV, másmilyen a Belváros, s az ápolónőképzés formái is módosultak. Mások az árak, másmilyen a divat, növekedtek az igények. De úgy gondolom, hogy a legfontosabb nem változott. Nem változott a pályaválasztás buktatókkal teli, gyakran csalódásokat tartogató útja, ma is gyakran átélik a fiatalok azt a fájó ütközést, amellyel a jövőről szőtt illúzióik a valósággal szembesülnek. Nem változott – sőt rövid háttérbe szorulás után újra divatba jött – az érzelmek elsőbbsége az emberi kapcsolatokban. Talán nem így beszélnek egymással a mai szerelmesek, mint e könyv fiataljai, azonban azt remélem, hogy ugyanúgy éreznek. Nemcsak szerelemet, hanem szeretetet, haragot, barátságot, szánalmat, megbánást, örömet, csalódást is. Hogy így van-e, ezt majd az olvasók döntik el” – írja könyve harmadik kiadásáról Janikovszky Éva.


Idézetek:
"Hányszor mondták neki, hogy „majd visszasírod te még az iskolát! Addig van jó dolgod, amíg tanulsz!” Nem, nem a tanulást sírta vissza. Az odatartozását. Azóta csak teng-leng. Úgy él, mint egy vasúti váróteremben, ahol minden csak átmeneti, még a várakozás is. Az egyetemet várta."

"…annyi mindent összetéveszt az ember a szerelemmel, amíg meg nem ismeri."

"Bár maga előtt is titkolta, szerette volna, ha egyszer valaki felriad az ő nyikorgó forgolódására, s álomittas csodálkozással megkérdi: „Hát te nem alszol?”
Mert mit ér az olyan álmatlan virrasztás – legyen az a legőszintébb fájdalom szülöttje –, amelyről senki sem tud? Sírni is csak úgy lehet igazán, szívből jövő keserűséggel, ha tanúja van könnyeinknek; a magányos ember hamarabb belefárad."

"de ha a szívével van baj, az borzasztó, mert azt jelenti, hogy mégsem gyógyult meg, és olyan rettenetes mikor egy gyerek szívbeteg, hogy el sem tudod képzelni. Az ember szinte szégyelli magát, hogy egészséges…"

"Furcsa, hogy az ember életében ilyen észrevétlenül történhet valami szörnyűség, a háta mögött, úgy, hogy nem is sejti."

"S hiába voltak nagylányok – némelyik már felnőttgondokkal, felnőttörömökkel –, valamennyien szerettek játszani."

További szép napot!
Sakura